1. Fejezet; 3. Rész

   Csend, béke, nyugalom. Ezek jellemzik reggelem, de sajnos nem ma. Anya már főt, apa a munkába siet, a zene üvölt a szomszédból, én pedig felkelek.
   Köntösöm magamra véve sétálok le a konyhába, ám az étkezőben megállok, s nézem az egy személyre megterített asztalt. Anya jön ki a konyhából mosollyal az arcán, majd megáll előttem.
- Jó reggelt, kislányom! – üdvözöl puszival, majd az asztalhoz tol, s lenyom a székre.
- Mi ez az egész, anya? – kérdezem furcsán, miközben ő már a második szendvicset készíti.
- Csak szeretnék kedveskedni a lányomnak – mosolya letörhetetlen.
- Hát, oké – suttogom magamnak, ugyanis ő már a konyhában van. Majd hirtelen eszembe jut a telefonhívás, s két falat között szólok anyunak.
- Mit szeretnél, kicsikém?
- Semmit, csak tegnap felhívtak, és azt üzenik, a rendőrkapitányságon keresd Mr. Smith-et.
   Anya arcáról eltűnt a mosoly, üveges tekintettel bámult rám, majd eldobva mindent a kezéből, rohant ki a házból.
   Mi után anya elment, furcsán néztem utána, hisz ez nem megszokott viselkedés tőle. Mindig kiegyensúlyozott, nyugodt nő volt. Meglepődtem ezen a kirohanásán, percekig ültem az asztalnál, majd a szobámba mentem. Lefeküdtem az ágyamra, s szombat lévén bekapcsoltam a laptopom, filmet kezdtem nézni.
   A bejárati ajtó a film felénél csapódott, ezzel jelezve, anya hazaért. Megállítottam a filmet, s lefelé indultam. A lépcső tetején hallatszott, anya valakivel kiabál. Ahogy leértem a nappaliba, megbizonyosodtam, hogy telefonon beszél az illetővel.
- Nem! Nem vehetitek őt is el tőlem. Nem engedem. Alex is elég áldozat volt már részemről – ordította magából kikelve, én pedig semmit nem értettem. Hogy kerül ide Alex, és kivel beszélhet így anya? Soha senkivel nem kiabált. Rá sem ismertem.
   A telefon másik felén lévő ember beszélt, majd édesanyám felkiáltott.
Nem vihetik el!- de ezt már akinek szánta, nem hallotta, letette a telefont.
   Anya sírva esett össze a nappaliban, én pedig aggódva futottam oda hozzá. Sírt, zokogott. Teljesen más volt, mint eddig. Soha nem láttam még így őt.
- Anya, mi volt ez az egész? Jól vagy? – zúdítottam rá kérdéseimet, de nem válaszolt, csak meredt előre, s sírt.
   A percek csak múltak, anya pedig kezdett megnyugodni. Újra feltettem neki a kérdéseket, de mielőtt válaszolt volna, az ajtó kirobbant, s apa futott oda hozzánk.
- Hell, menj a szobádba – ellenkezni akartam, mire rám ordított. – Most!
   Szobámba rohantam, semmit nem értettem, apa miért kiabál velem? Anya kivel és milyen áldozatról beszélt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések lepték el agyamat, de a választ nem találtam meg rájuk.
   Ágyamon összegömbölyödve néztem ki az ablakon, az eső már egy ideje esik, s nem úgy tűnik, mintha elszeretne állni. A Napot a felhők takarják el, ám lassan a Hold kerül helyére. Az emberek mennek haza a munkából a családjaikhoz. Ki autóval, ki pedig gyalog, átkozva az időt, hogy nem bírta ki, amíg haza nem érnek.
   Anya és apa elmentek itthonról, egy,,ne menj sehova, majd jövünk” mondattal. Ez már egy órája volt. Lassan felültem az ágyamban, majd a konyhába vettem az irányt. Az étkezőben még mindig láthatóak voltak a reggeli nyomai, a konyhában az ebéd a tűzhelyen volt félig elkészítve. Egy forró tea és egy szendvics elkészítése mellett döntöttem, majd ezek társaságában húzódtam vissza a szobámba.
   A telefonom hangos csöngésbe kezdett. Mikor megláttam ki hív, szívem kihagyott egy ütemet, mosolyom kiült arcomra, majd megnyomtam a „fogad” gombot.
- Szia, Josh!
- Szia, Hell! Lenne kedved sétálni egyet? – kérdezte, s éreztem hangján, hogy mosolyog.
- Hát persze – lelkesedtem ötletéért.
- Remek. Akkor tíz perc és ott vagyok. Szia! – tette le a telefont.
   Szívem vad dübörgésbe kezdett, telefont mellkasomhoz szorítottam, úgy ugráltam örömömben.  Majd eszembe jutottak apa szavai. Nem érdekel, írok nekik egy levelet, hogy Josh-sal sétálok, meg fogják érteni.
   Felvettem egy csőfarmert, mellé egy fekete felsőt, majd a hozzáillő lapos cipőmet. Telefonomat zsebembe csúsztattam, lementem a nappaliba, s az asztalon lévő lapokból az egyikre írtam anyuéknak, hogy sétálni megyek Josh-sal. Kabátomat magamra véve, lekapcsoltam a villanyokat, mikor csengettek. Mosolyogva mentem az ajtóhoz, Josh állt ott. Egy farmert viselt kék dzsekivel. Bezártam az ajtót, majd megöleltem, sétálni indultunk.