Bemutatkozás, prológus

Sziasztok! Én egy 14 éves lány vagyok...bla...bla...bla.... Szóval a lényegtelen dolgokat átugorva, már egy ideje blogolok, de suli kezdés miatt az összeset szüneteltetem, ám nem tudtam megállni az írást, és most már a blogolást sem. Szóval itt az új történetem. Jó olvasást hozzá!

Story of my life

Prológus

   A hideg szellő fújta az arcomat azon az őszi délutánon. Orcáimra mintha pirosítót tettek volna, vöröslött, ezzel kiemelve sötétzöld és mélykék szemem, melyek most könnytől csillogtak. Fekete cipőm hangos kopogással ért a földhöz, egy idő után egyenletes ritmusban. Sötét ballonkabátom eltakarta az elegáns zöld ruhámat, melyet még a hír megtudás előtt vettem magamra. Jobban belegondolva, most inkább a fekete illik a hangulatomhoz.
   Lassan a házakat, melyek mellett elsétáltam, felváltották a fák és padok. Egy parkba értem, mely megnyugvást sugárzott. A táj gyönyörű színekben pompázik, melyet az arra járó szerelmesek csodálattal néznek, csak én lógok ki a sorból.
   A nap átsütött a még fákon lévő leveleken, majd a szellő újabbakat vitt magával.
  Lassan egy tóhoz érek, melynek partján három pad áll. Az egyiken egy öreg, szerelmes házaspár üldögél egymás kezét szorongatva. Látni a néni szemében, mennyire is szereti a férjét, s ez nem viszonzatlan. Pár hónapja még én is biztos voltam abban, hogy egyszer öregként, két felnőtt gyermek és sok unoka mellett fogok meghalni, bár ez mára már lehetetlennek tűnik.
   Mindig is féltem a haláltól. Féltem, hogy fájdalmas lesz, és egyedül ér. Féltem, a családom szenvedni fog, hogy még egy gyermeküket elveszítik.
   Alex két éve hagyott itt minket. Bulizós lány volt, húsz évesen egy buliban drogot tettek az italába. Túl sokat, s a szervezete nem bírta, még azon az estén meghalt. Ezek után nem mehettem – és nem is akartam – sehova. Anya pszichológushoz járt, apa az alkoholt helyezte előre, ez miatt ki is rúgták a munkájából. Én csak iskolába mentem, de ott sem beszéltem senkivel a tanárokat kivéve. Aztán egy nap úgy éreztem, ennek véget kell vetni. Azóta minden más volt. Anyuék látva, hogy erőt vettem magamon, ők is megtették ezt. Apa újra dolgozni kezdett, és letette az alkoholt, anya újra eljárt a barátaival. Túl léptünk.
   Az életünk visszaállt a régi kerékvágásba. Egészen egy héttel ezelőttig, amikor a rendőrség hívott fel minket. Vagyis én azt hittem, de akkor még nem is sejtettem, mekkorát tévedtem…


U.i.: a fejlécet köszönöm Beut Lora-nak! :)
Hagyj nyomot magad után! :))